...bár úgy kezdődött, végül csak nem telt el eseménytelenül. Ezen a hétvégén ugyanis végre szerettem volna kirehabilitálódni ebből a ronda megfázásból. Az egész ott lett elszúrva, hogy a recepción bejelentettem, hogy jó lenne, ha csinálnának valamit a tv-mmel, mert csak egyetlen angolnyelvű adó van rajta, én meg ugye kínai szappanoperákat akarok nézni. Kb. két perc múlva meg is jelent a szorgos kis karbantartóbácsi, aki majd' másfél óra töprengés után rájött, hogy nincs bedugva az antenna. Úgyhogy most már mind a 30 adón nézhetem a jobbnál jobb sorozatokat. A délutáni alvás tehát ezért maradt el...
Este meg, mintha megérezte volna szándékomat, úgy fél 11 körül betoppant Olga, az ukrán, hogy úgy gondolja, hogy mi most elmegyünk bulizni. Hosszas tanakodás után, egy óra múlva már a VICS nevű klubban lejtettünk a legújabb RnB slágerekre. Itt megint ecsetelhetném a kínaiak félelmetes mozgáskultúráját, de nem teszem, mert később úgyis megcáfolom. :-) Továbbá majdnem lett egy kínai pajtikám, aki azzal szúrta el az ismerkedést (többek közt :-) ), hogy minden egyes kérdésénél, ahogy a nagy hangzavar miatt a fülemhez hajolt, rálépett a lábujjamra. Hiába szökdeltem, jó negyed óra után már nem éreztem a bal lábamat. Úgyhogy a remek kis buli hamar véget ért, fél 5-re már haza is vánszorogtunk.
A mai napot húslevessel kezdtem, isteni volt. A koreai étteremben találtam rá, és az élmény beragyogta az egész vásárolgatós délutánomat. :-)
Estére pedig meghívást kaptam a magyar szakosoktól egy izgalmas tehetségkutató versenyre, vagy "dalmeccsre":-), ahogy Anna nevezte. Amúgy nagyon szépen fejlődik a nyelvtudása, és elújságolta, hogy megkapta az ösztöndíjat, és szeptemberben indul Budapestre tanulni. Nagyon kis lelkes. :-) Megkért, hogy majd csináljak neki gulyáslevest. Mondtam, hogy Pekingben is szívesen csinálok, de ez már annyira nem érdekelte... A verseny amúgy felettébb szórakoztató volt, 39 "énekes":-) lépett fel, és 1 tánccsapat. De ez utóbbi tényleg nem volt rossz. 2 számra táncoltak, ebből az egyikre otthon mi is tanultunk koreográfiát (Doesn't really matter), az övék is kb. hasonlóra sikeredett... Úgyhogy tényleg létezik kivétel. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése