21 lettem

Hogy nem írtam mostanában, az azért volt, mert egyszerűen még tanulni sem volt időm az elmúlt egy hétben. Múlt hét szombat este ugyanis ismét a Sanlitunon kötöttünk ki, jó kis buli volt, egész 2-ig, amikor Anni észrevette, hogy kiloptak mindent a vállán lógó bonyolult csatos táskájából. Ez azonnal megölte a hangulatot, a lányok hozzákezdtek Anni vígasztalásához, a fiúk pedig a rabló felkutatásához. Felhívták Anni telefonját, és a -mellesleg tök részeg kínai- tolvaj megígérte, hogy legalább a sim-kártyát és a lakáskulcsot visszajuttatja a bárba. Amit persze végül nem tett meg, gondolom megijedt szekrény méretű barátocskáinktól. Szóval a buli hamar végetért. Vasárnap nem sokminden történt, a hétfőre meg már nem emlékszem. Talán teázgattunk...

Kedden volt ugye a becses napja, hogy pontosan 21 éve boldogítom a körülöttem élőket, és immár Amerikában is fogyaszthatok alkoholt (nem mintha ilyen terveim lennének mostanában :D) de mivel nem mondtam itt senkinek, nem számítottam semmi különlegesre. Óra után viszont (hála a facebooknak) néhány csoporttársam beállított hozzám egy kis fincsi tortácskával és tejesteával... Háát, teljesen meglepődtem, olyan kis aranyosak voltak. :)

A héten amúgy mindenkire rátört az ajándékozó láz, ami főleg az előző hétvégi kirándulásoknak köszönhető. Így került birtokomba Devi, az őrült kis kék madár, egy karlánc, nyaklánc és egyéb kütyük, egy csomó csokika és fél kiló jázmin tea. :) Az utóbbi Levente műve, akinek egyszer régen megemlítettem, hogy ízlik. Szóval nagyon édes volt mindenki, nem tudom, hogy fogom ezeket viszonozni...

A hét többi napja elég zsúfoltan telt, suli, fitness, modellpróbák, míg végül tegnap, azaz vasárnap végre elérkezett a showtime. Fodrászok és sminkesek vették a fiúkat kezelésbe (szerencsére mi már előbb elkészültünk), de bár ne tették volna... A kínai sminkeseknek ugyanis igen egyéni elképzeléseik vannak a férfiak kifestéséről, főleg, ha európai és netán még kicsit borostás is az illető. De majd a képek magukért beszélnek. :) Hát maga a vetélkedő nagyon vicces volt, ruhákat, mozgást, szépséget és kreativitást tekintve is hatalmas sikert arattunk... Utána, 9 körül elindultunk vacsorázni, aminek az lett a vége, hogy olyan 1 és fél2 közt egymást támogatva érkezett haza a díszes társaság. Nem is gondoltam volna, hogy a japánok ennyire tudnak (vagy inkább szeretnek) inni...

Ma természetesen ők is hivatalosak a kicsit megkésett szülinapi partymra, ami miatt (persze a fárasztó hétvége is rátett :)) ma még suliba se mentem. 21 évesen már csak megtehetem. :)

De rohanok is készülődni és vásárolni... cupppppp

Tianjin

Ezt a bejegyzést, Keresztanyu, Neked ajánlom. :-) A hét elején nem sok izgalmas történt. Hétfőn Li-vel (Levente) vacsoráztam és nagyon jót beszélgettünk. Ő az a magyarországi kínai, aki fölöttem lakik kettővel. Tök aranyos amúgy, megbeszéltük, hogy együtt utazunk majd haza a nyáron, és azt is elárulta, hogy van egy titkos nepáli rajongóm, de még nem hajlandó felfedni magát...
Na de nem feszítem tovább az idegeket, tudom, hogy mindnyájan a tianjini utamra vagytok kíváncsiak. Szerda reggel 7-kor indult a 6 busz a majd' 300 kiváltságos külföldi diákkal, akinek megadatott, hogy a világ legjobb és legimádnivalóbb egyetemén töltse el ezt a félévet. A mi bandánknak is majdnem fele képviseltette magát, úgyhogy kellemes hangulatban végigettük és -fényképeztük a két napot. 10 körül érkeztünk meg Tianjin leghíresebb múzeumába, ahol úgy belefeledkeztünk az őrült fényképezkedésbe, hogy a negyedét sikerült csak megnézni, mert már indultunk is tovább az étkek utcájának nevezett plázába. Ott megtömtük a fejünket mindennel, amiről utóbb kiderült, hogy ehetetlen, majd a pekingi finomságok után sóvárogva átbuszoztunk a műtárgyak utcájába. Itt is sok furcsaságot láttunk, úgy mint cukormáz-szobrokat, pálmafákat és viccesen beszélő kínaiakat (annak ellenére, hogy csak néhány km-re van Pekingtől, Tianjinben már alig lehet érteni a tájszólást). Ezután vacsoráztunk és összebarátkoztunk egy rakás thaiföldi lánnyal, akik az asztalunkhoz keveredtek. Vacsi után árverés következett (a kínaiak tényleg minden alkalmat megragadnak a pénzszerzésre), ahol a délután látott dolgokat lehetett kb. 10-szer annyiért megvenni. De jókat szórakoztunk a hősszerelmes koreai pajtikákon, akik mindent elkövettek, hogy elvarázsolják a tanárnénijüket ezekkel az ócskaságokkal. Ezután mindenféle előadások következtek, a hagyományos kínai rap-től kezdve az erhu-bemutatón át a pekingi opera-részletig. Kétségkívül ez utóbbi verte ki a biztosítékot, mire a második felvonás megkezdődött volna, mi már úton voltunk a szállás felé. Őszintén szólva az 5000 ft-os részvételi díjért nem számítottam semmi jóra, egyedül abban bíztam, hogy lesz lehetőség fürödni (sok modern épületbe nincs ám bevezetve a víz), de a lakosztályunk minden képzeletet felülmúlt. Felesleges is ragozni, készült egy csomó kép, azok magukért beszélnek. :-)
Másnap a gyors reggeli után már száguldottunk is tovább egy palotamúzeumba és egy képtárba. Túl mély nyomot nem hagytak bennem ezek sem, de azért jól éreztük magunkat. Tianjin egyébként kellemes hely, sokkal tisztább, mint Peking, és egész jól elkülönülnek az óriás felhőkarcolók meg a régi kínai épületek. A legmegdöbbentőbbek a nyugati negyedek, amibe belépve szinte elfelejted, hogy Kínában jársz... így persze nekem is kicsit honvágyam támadt.
A két nap hamar eltelt, a luxus-ebéd volt az utolsó program, így 4-kor már véget is ért a vidám túra. Azóta nem sok értelmes dolgot csináltam, mert ugye május elseje itt hatalmas ünnep, mindenki kirándul, pontosabban mindenki Pekingbe kirándul, szóval fene fog kimozdulni a kampusz falain kívülre. Ma is csak egy parkocskában élveztem a 30 fokot, mondjuk az épp arra vetődő kínai barátnőim ezt se hagyták szónélkül, hiszen ők még árnyékban is napernyő alatt ücsörögnek, nehogy érje a nap gyönyörű hófehér, pattanásos bőrüket...
Amúgy róluk és a butaságukról nagyon sokat tudnék mesélni, de csak felidegesíteném magam, és az nem tenne jót a bulihangulatomnak, hiszen ma este ismét Sanlitun. :-)