Kirándulás a Nagy Falhoz

Tegnap reggel 8-kor felkerekedett az egyetem külföldi diákserege, és meghitt utazást tett a világörökség részének kikiáltott Nagy Falhoz. A 11 busz kb 2,5 óra alatt érte el a Jinshanling-i szakaszt, ahol 3 óránk volt bejárni a bejárhatatlant.

Akit érdekel, egy kis izgalmas történelmi bevezetés:

A Nagy Fal (kínaiul 长城) soha nem volt összefüggő fal, különböző korú és felépítésű erődítményekből áll. Az első védelmi rendszert Qin Shi Huangdi kezdte kiépíteni az i.e. 210-es években, a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva, elsődlegesen az északi nomád törzsek (főként a hunok) elleni védekezés céljából. (érdekességképpen megemlíteném, hogy a "magyar" és a "hun" fogalom kínaiul ugyanaz, úgyhogy lehetetlenség elmagyarázni kis pajtikáimnak, hogy nem az én őseim voltak azok a vérengző fenevadak, akik állandóan zargatták az övéiket. De legalább tudják, hogy velem nem lehet packázni :) ) A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel, a ma látható falszakaszok jórészt az 1368 és 1644 között hatalmon lévő Ming-dinasztia idején épültek, téglából. Pontos hosszát sem lehet megállapítani, hivatalos adatok szerint 6 352 km, míg az aranyos kínai nénike által rámtukmált képeslapok 7300 km-t írnak, de a legdurvább becslés, amit eddig hallottam, 10000 km volt.
A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világűrből. Csak néhány méter széles, és a színe igen rejtőzködő úgyhogy ezt szépen felejtsétek is el. (A legenda amúgy egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered :) ) 1987-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Mi a Jinshanling-i szakaszt látogattuk meg, ezt nem túl régen nyitották meg a turisták előtt, és állítólag ez az egyik legszebb. Hát ehhez képest nekem nem lopta be magát a szívembe. Nem is olyan óriási, nem is olyan lenyűgöző, és bár a táj szép, szerintem ilyet otthon is látni. Úgyhogy ném értem ezt a cécót. De azért beálltunk a sorba, és minden kanyarnál csináltunk egy rakás fényképet. Nekem leginkább a Nagy Fal formájú kukák tetszettek, de készült egy pár kép újdonsült orosz és amerikai barátocskáimról is.

Összességében 3 óra alatt maximum 3 km-t sétálhattunk, de eléggé megéheztünk a nagy fényképezkedésben. Úgyhogy amint hazaértünk, első utam a legmegbízhatóbb kedvenc éttermembe vezetett, és ki is választottam egy jó nagy adag jiaozit (töltött gombócocskák). Igen ledöbbentem, amikor megkaptam a gyanús kinézetű, méteres, csúszós, nyálkás tésztával, és egy kis hájas, porcos, ízetlen husikával megrakott, valami fura lével teletöltött tányért. Na mondom, ennyit a bizalomról. Mivel a tésztával nem boldogultam (bár jókorákat cuppant az arcomon :) ), a husit meg valamiért nem kívántam, hálát adtam, hogy közel van a Mc Donald's.

Ma délelőtt végre sikerült elintéznem a vízumom, és kipróbáltam a sulimenzát is. Ez azért előnyös, mert egyrészt a legdrágább kaják is 200 ft-ba kerülnek, másrészt látod, amit enni fogsz. Most pedig kitalálom, hová szeretnék utazgatni jövő héten, mert lesz egy hét szünetem a Kínai Népköztársaság 59. szülinapja alkalmából.

11. nap

Tegnap végre kaptam egy új nevet. :) Nem mintha nem lettem volna megelégedve az eddigi 任娜-val, amit Wang tanárnő adományozott, de szerettem volna végre egy olyat, aminek konkrét jelentése is van, ezért tudatosan már a jelentkezési lapon se töltöttem ki a "kínai név" mezőt. Az új nevemet a mostantól kedvenc tanárnénimtől kaptam: 安妮 (ejtsd: anni, 1-es,2-es hangsúllyal), ami azt jelenti: "békés szépség". Azt hiszem, tudjátok, hogy ez a legkevésbé se jellemző rám, de itt minden fordítva működik, úgyhogy nagyon örültem neki. :)

Ezen kívül kb. semmi se történt tegnap. Ma viszont suli után megkaptam az októberi ösztöndíjat is, úgyhogy el is indultam újabb dőzsölő körutamra. Nem kellett sokáig mennem bicikliért, hiszen minden második bolt ezzel foglalkozik. Kb. 6000 Ft-ba került a vadiúj kék csodám kosárkával, csengővel, (ez nagyon fontos, mindenki állandóan dudál és csenget, pl. ha előz) zárakkal, méretre szabva. Bár már az első megálláskor nyikorgott kicsit, max 9 hónapot kell kibírnia. Úgyhogy reménykedem. :) Itt ugye minden úton legalább két külön sáv van a bringáknak, és mindenki megy a feje után, tökéletesen figyelmen kívül hagyva taxit, rendőrt, járdát, lámpát, hiába vigyáztam, majdnem elgázoltam én is egy bácsit. Aztán az egyik boltban kisebb meglepetést okoztam, mert épp a sportcipőket nézegettem, amikor meglátott két eladó. Igencsak elkezdtek röhögni, hogy na mit keres itt ez a hülye külföldi. Aztán amikor megkérdeztem, hogy van-e az egyikből 35-ös méret, lefagyott a mosoly az arcukról. Úgy imádom az ilyen pillanatokat. :) Aztán nem győztek bocsánatot kérni, és bár vagy még fél órát beszélgettünk utána még arról, hogy milyen viccesen néznek ki az európai emberek, a két kék szememért se akarták felénél lentebb engedni a cipő árát. Aztán még egy kabátosnál is elbeszélgettünk, és azt hiszem, van egy nem túl jó hírem. Minden kínai Magyarországra akar jönni, mert annyira szép Budapest. Úgyhogy rontanunk kéne kicsit a propagandán...

Este amúgy (mivel már az egyetem területét bejártuk buliügyileg), kimerészkedtünk a városba is. Van egy pizzázó nem messze a sulitól, ami egyetemi nyitópartyt hirdetett mindenféle italakciókkal és dj-kkel. Valójában átverés volt az egész, buli nem volt, ráadásul csak külföldiekkel volt tele a hely, természetesen főként a bunkóbbik fajta amerikaival. Úgyhogy igen hamar távoztunk, át, a Nyelvi és Kulturális Egyetem törzshelyére, a Blablabarba. Na a Blabla egy olyan hely, ahová otthon be se tenném a lábam, de itt kint kulturális fellegvárnak számít. Ez az a hely, amiről nem lehet mesélni. Látni kell. Tehát ha valakit érdekel, szívesen küldök egy-két képet. :)

Jajj már megint túl sokat írtam.. Megyek is, mert 8-kor irány a Nagy Fal, és nem ártana nem leszédülni róla. :)

A felfedezések napja

Fontos javítandóval kezdeném mai pár soros beszámolóm: A varázslatos Kína-hívó nem 0084 (ahogy tegnap írtam), hanem 0086!!! A hibára oly egyszerű okból kifolyólag jöttem rá, hogy eltelt egy nap, és egyetlen külföldi blogolvasó rajongóm se zaklatott.

Ma még ezen kívül elég sokmindenre rájöttem. Például, hogy kik laknak az úgynevezett Guest's House-ban, közvetlenül a koleszom mellett, és hogy miért őrzik éber őrök állandóan az épületet. Szerencsém volt ugyanis megpillantani, amint egy talpig selyembe öltözött núbiai herceg kinézetű núbiai herceg félszeg mosollyal, egy aktatáskával és a sofőrjével bepattan a ház előtt álló gyönyörűségességes BMW-jébe, majd sebesen tovaszáguldanak. Na ő biztos nem azzal az ösztöndíjjal érkezett, mint én.

Amúgy nagyon komolyan veszik a biztonsági szolgálatot Kínában. Tegnap láttam, hogyan szállítottak pénzt egy bankból. A páncélozott kocsi szorosan a bejárathoz áll, a 6-8 (gondolom csőre töltött) gépfegyverrel felfegyverzett katona körbeállja, és minden gyalogost elterel a kocsi 4-5 méteres közeléből, ki az autós úttestre. Kicsit félelmetes volt. Eszembe jutott, hogy most kéne eljátszani azt, amit Rami, a középiskolai osztálytársam csinált Esztergomban, a bazilika előtt. (gondolom, csajok, biztos emlékeztek rá :D )

Arra is rájöttem, hogy miért esznek ezek pálcikával. Ma ugyanis azt hiszem, olyan vacsorát kaptam, amit kedves Márk kollegám csak "földimogyorópörköltnek" hív Nanjingban (javíts ki, ha tévednék). Kacsát akartam, és nem tudom, hogy sikerült ezt kapnom. Bár a kínai étlapokon sohase az van írva, amit kapsz, szóval mindig tartogat izgalmakat a rendelés. :) Tehát ebben a hússal nem bővelkedő, ellenben 30% csípős pirospaprikából, 30% párolt sárgarépából és egyéb illatos gyökérféléből, 30% rizsből és 10% (szerintem főtt) mogyoróból álló csodából kellett kiválogatnom az ehető részeket. A vicces az, hogy ha bemegyek a kedvenc éttermembe, (szerintem utasításba van adva) mindig kanalat kapok, nem mintha nem bírnék elboldogulni a pálcikával. Úgyhogy most kérnem kellett a művelethez pálcikát, és a kedves pincérek nagyon boldogok voltak, hogy végre magaménak érzem a keleti kultúrát. Közben meg csak a kaja volt pocsék.

Ma suli után (amúgy egyre ügyesebb vagyok ám a kínai órákon, villogok is gyakran, hogy mennyi írásjegyet tudok, és tényleg többet sikerül elolvasni, mint a koreaiaknak és japánoknak, akik ráadásul ezeket is használják :) ) tehát ma suli után török barátnőmmel újra nyakunkba vettük a kampuszt, és megkerestük a legjobb kávézót óriási szabadidőnk eltöltése céljából. Ebben az eldugott kis kocsmában (vagy minek nevezzem??) hol latin, hol a magyar mulatósnak megfelelő kínai zene szólt, igazán hangulatos kis hely. Megkóstoltuk a hely specialitását is, amit nemes egyszerűséggel csak Nagy Fal bornak hívnak. Háát találtunk benne némi kivetnivalót, úgyhogy szinte érintetlenül adtuk vissza a poharakat.

Még annyi mindent tudnék írni, de nagyon fáradt vagyok, ma meg 8-kor suli. (vagyis hajnali 2-kor). Úgyhogy talán holnap...

Letelt egy hét

Ma nem sok dolog történt. 1-kor kezdődött a suli, volt beszédgyakorlatunk és egy korrepetálós óra, amire ezentúl nem is kötelező bejárni. Viszont. :) Hosszas procedúra után végre megkaptam a diákigazolványomat, a kampuszkártyámat (ezzel már királylány lettem: az iskola hagyományos menzáin kajálhatok, könyvtárba járhatok, és erről vonják le az internethavidíjat is), de a legfontosabb: 3200 yuan kezdőlökést. :)

Ennek örömére török barátaim gyorsan el is vittek a szomszédos Wallmartba (?) telefont venni, mivel már a regisztrációnál is hülyén néztek, hogy már vagy 10 órája megérkeztem Kínába és még mindig nincs kínai telefonszámom. De most vettem egy csodálatos, fekete színű LG mobilt röpke 300 yuanért (x 25 Ft), az új számom pedig: 15010270073 (gondolom elé kell tenni külföldieknek a 0084-es Kínahívót). Tehát ha valaki ellenállhatatlan késztetést érez, ezen már nyugodtan lehet zaklatni, bár biztos nem olcsó mulatság...

Amúgy nagyon jó kis bolt ez a Wallmart, minden van, mi európai szem-száj ingere. Szívesen elnézelődtem volna még pl. a csoki- vagy a húsosztályon, de a telefonos eladófiú kikezdett velem, így jobbnak láttuk mielőbb távozni. :) Amúgy tök aranyosan udvarolnak a kínai fiúk (ezt már csak kis családom kedvéért mesélem el :D ), ha véletlen valamelyik bókot nem érted meg elsőre kínaiul, akkor körbeírják, vagy elmondják még angolul is (hirtelen ilyenkor az összes srác tud angolul), vagy még ahány nyelven tudják. De nyugtassátok meg légyszi a Tatát, hogy "nem fogok összekeveredni semmilyen vágottszeművel".

Na de most vár a tanulás, hiszen azért jöttem... ;)

Elkezdődött

Azért nem írtam semmit tegnap, mert a szakadó eső miatt egész egyszerűen nem volt mit. (ma mondjuk már újra huszonsok fok volt:) )

Egész délelőtt aludtam, utána csak felvettem a könyveim, este meg lementünk páran a 12 tölgybe beszélgetni. Ez utóbbi mondjuk kicsit viccesre sikeredett, mert mind a két felszolgáló csaj kiöntött egy-egy üveg sört, mihelyt megérkeztünk. Nagyon zavarban voltak, azt hitték, hogy biztosan azok a fránya európaiak hozták rájuk a rontást. Lehet, hogy be se engednek minket többet. :)

Amúgy a tegnapi nap boldog felfedezése: lehet kapni Lipton teát, tehát tök felesleges volt az a 3 doboz, amit anyukámmal pakoltunk. :D

Ma megint nem sok izgalmas dolog történt. Délben csapatostul, két busszal indultunk egy orvosi vizsgálatok tömkelegének ígérkező valamire (mivel természetesen nem fogadták el az otthon több, mint két hét szenvedéssel járó eredményeket). Szerencsére azonban (miután mindenhova kétszer is sorba kellett állni) szurik, röntgenek és árgus doktorszemek nélkül, mindössze egy óra alatt túllettünk az egészen. Két haszna azonban volt: lett két új pajtikám (egy amerikai csaj és egy brunei-i srác), és sikeresen lekéstem életem első kínai kínai óráját. Csak a magnóhallgatásra értünk vissza, ami valami pazar volt. :) Nem lesz könnyű dolgom, tanulni kell rendesen. Ami kétségbeejtő, hogy a csoporttársaim nagy része csak másfél évet tanult, és legalább olyan szinten áll, mint én, ráadásul koreai és japán. Van mondjuk egy orosz lány is, két angol, egy belga fiú, meg én, a magyar. Érdekes módon, míg európai kollégáimnak rendesen el kellett magyaráznom, merre van kis hazánk, addig a vágottszeműek lelkesen bólogattak, hogy tudják, hogy Butápészö gyönyörű, háát nagyon édesek voltak. Tehát ezentúl koncepciót váltok, áttérek a japán-koreai régióra.

Gondolom, mondanom se kell, hogy ma is nagyon finomat ettem, pedig most tényleg az igazi kínai konyhát akartam kipróbálni. Ki is választottam az étlapról egy adag baozit (gőzőlt, mindenféle furcsaságokkal töltött gombóckák), és mikor megkapom, hát szalonna, husika és gomba volt benne. :) Az árakat már nem is írom, mert mindenki ki van akadva...

Na vár a tanulás! :)

New Students' Day

Ma különleges napra virradtunk. 8-kor kezdődött a várva várt "évnyitó ceremónia", ami abból állt, hogy elmondtak kínaiul egy mondatot az iskola jó híréről, történelméről, eredményeiről vagy az olimpiáról, aztán taps, angolul is elmondták, taps, japánul, taps, koreaiul, taps, egy srác kirohant hányni, taps, kínaiul, taps, és így tovább.

Ezután egy nagyon mogorva rendőrbácsi tartott egy szintén nagyon izgalmas angol nyelvű előadást kifejezetten európai és amerikai sorstársaimnak, minden második mondata az volt, hogy "különben majd jól megbüntetünk, érted?". A feszültség egyre csak fokozódott, de mikor ezekhez ért...

• Ne ismerkedj idegenekkel
• Ne igyál, mert harcba keveredsz, és akkor jól megbüntetünk
• Ne rendezz házibulit, mert az bár legális Kínában, de nem jó

... már folyt a könnyünk. :) A bácsi meg csak nézett bután.

Ezután dél körül tartották az International Students Partyt, amin jól össze is barátkoztam egy amerikai sráccal, egy angol lánnyal, és egy török lánnyal (Aslihan). Aslihannal, a bátyjával, annak shanghai-i feleségével, és annak az ikertestvérével mászkáltam egész délután egy hatalmas igazi kínai bevásárlóközpontban, továbbá alaposan belakmároztunk egy elég drága olasz étteremben, mindösszesen 2500 ft-ért...

Ja amúgy vacsira is tök fincsit ettem. Bár eddig szívem legmélyéből megvetettem a tofut, sikerült beleválasztani, és rizzsel, csípős szósszal és meglepi csomagocskával nem is volt rossz. Csak néha leégett a szám. Óóó, de ami nagyon fontos: láttam élő kutyákat, már vagy 4-et. És pórázon, nem tányéron. Ez jó jel. ;)

Ma este menni kellett volna kávézgatni Aslihan bátyjának török osztálytársaival, de inkább kihagyom. Holnap úgyis találkánk van a 12 tölgy nevű egyetemi szórakozóhelyen velük, Jane-nel (angol lány) és néhány cuki kis koreaival. :)

Attól függetlenül, hogy úgy néz ki, beindulóban van a társasági életem, kezdek komolyan aggódni. Még mindig nincs szobatársam, pedig tegnap befejeződött a regisztráció. Már egy kis vietnámi csüngőshasúval is beérném... :( :)

Ja, amúgy kiderült a belépő teszt eredménye. Azt hiszem, a közepesen szar csoportba kerültem, de erről inkább majd hétfőn nyilatkozok. Hétfőn, kedden, szerdán délután, csütörtökön és pénteken meg délelőtt lesz 2x2 órám. De akarok majd járni még kalligráfiára és tájcsira, úgyhogy nem tudom, hogy lesz szabadidőm. Azért persze nyugodtan lehet zaklatni az e-mailekkel. Most mennem kell, veszek egy kis zöld narancsot, ha még nyitva van a zöldséges... :)

Ésés kaptam ma egy olimpiás pólót (már régóta vágytam rá, mert mindenki ilyenben lófrál, hiszen mellesleg a mi sulinkban lakott és edzett többek közt az amerikai csapat is...), és már az új kínai nagyeseményt reklámozzák, a China Opent, természetesen Szávai Ágival. Mindenhol ott vagyunk. :)

A negyedik napon

Óóó, ma nagyon szép idő volt, egész nap csak sétálgattam és intézkedtem. Jajj, és annyira finomat ettem 250 Ft-ért! Ilyen paradicsomos, rántottás, fűszeres rizsát. Annak ellenére, hogy nem töltöttkáposzta, isteni volt. :) Kezd tetszeni ez a Kína...

És a kínaiak is. :) Ha egyedül sétálgatnak, akkor is mindig énekelnek, mosolyognak, beszélnek, fütyörésznek. Ma majdnem bejártam az egyetem területét, sőőőt, a városba is kimerészkedtem kicsit. Már a campuson belül is igen nagy látványosság a külföldi (pedig azért egyre több nagyorrút/duplaszemhéjút látok), de kint úgy érzem magam, mintha cirkuszban lennék. A kicsi kínai lányka megállítja a riksás bácsiját, hogy nézd, külföldi! Aztán röhög és tapsol. :)

Az utakon amúgy hihetetlen, mi megy. Ugyanolyan lámpák vannak, ugyanolyan a kresz is szerintem, de senki nem tartja be, mindenki megy össze-vissza, a biciklik, bár van nekik egy külön úttest, a buszok között, meg a buszok is a bicikliknél... Mégsincs baleset. :)

Az egyetemen belül is árulnak egész jó kinézetű bicikliket, 3-4000 ft-nyi összegért. Lehet, hogy beruházok egyre. :) Telefont is kell majd vennem (kb hasonlóan érbevágó árért), hogy tudjak smst írni a cuki kis kínai pajtikáimnak.

Ja és végre megtaláltam a villanykapcsolót a szobámban. Kicsit bentebb kellett tolni a szekrényt. :)

Most nem tudok többet írni, mert időben le kéne feküdnöm, hogy holnap odaérjek a reggel 8-kor kezdődő Opening Partyra. :)

És véégre...

...Vééégre bekötötték a netet a szobámba, itt tartózkodásom 3. napján. Ez azt jelenti, hogy nem kell az egy emelettel fölöttem lévő drága internetkávézóban cappucinót iszogatni, ha valami sürgős dolgom akad msn-en vagy skype-on (mivel más nemigen jön be), ráadásul az időeltolódás miatt egyedül csak egy ausztriai kispajtásommal (tényleg, Melinda, Te miért is nem jársz suliba??), és egy nanjingi sorstársammal sikerült néhány vicces szót váltanom. Most már végre mindenkié vagyok. :)

Tehát. Ha valaki nem tudná, lehetőségem nyílt egy uniós ösztöndíj elnyerésével néhány csodálatos hónapot eltölteni Kínában, a Beijing Normal Universityn. Ez a blog igazából az élményeim megosztását tűzte ki célul a szerencsés otthonmaradottakkal és a szerencsétlen, más városban sínylődő sorstársaimmal.

Néhány sorban összefoglalnám akkor az elmúlt 3 nap eseményeit.
Fura lények ezek a kínaiak. Az egész a repülőúton kezdődött. Végig egyedül ültem, szerencsére elkerültem a két üléssel mellettem részegen a stewardesseket molesztáló, hangoskodó cseheket. Az út viszonylag nyugodtan telt mindaddig, amíg el nem határoztam úgy este 9 körül, hogy alszom egyet. Fél 11-kor (magyar idő szerint) viszont már kapcsolták fel a villanyt, hogy reggeli. Na most akárhogy számolok, akkor még kínai viszonylatban is csak fél 5 van. Hamar rájöttem, miért. Nem 15,5 óráig tartott a repülőút, hanem csak 9,5. Mindenkit jól összezavartak, a csehek se értették, mi van. Bár ilyen állapotban nyilván én se értettem volna semmit. :) Tehát megérkeztünk. Apróbb technikai malőrök után végül eljutottam az egyetemre, mivel senki se volt hajlandó kijönni elém. Mindettől függetlenül az eddigi egyetlen pozitívum a kínaiakban a rettentő nagy segítőkészségük és az udvariasságuk. Szinte sorban álltak azért, hogy segítsék a nagyvárosi élettől igencsak megrettent kis európait és cipeljék a soklépcsős gyalogosátkelőkön a mindössze 40 kilós csomagját. És ahogy beértem az egyetemre, bár nem volt nagy igény rá, de rögtön lett két mongol és egy japán barátnőm. A japán lány (akit Maminak :) hívnak és miután kifaggatott a legfontosabb dolgokról, megesküdött, hogy korrepetál majd japánból), egész délután lelkesen baktatott mellettem, hogy segítsen eligazodni a félelmetes kínai bürokrácia dzsungelében. Így szerencsére mindig akadt, aki kihúzott a csávából. :)
Amúgy lassan eljutok arra a szintre, hogy kínai-angol keveréknyelven gondolkodom. Minden kolesz aulájában ücsörög egy international véndiák, aki szívesen áll a hozzám hasonló kis szerencsétlenkedők rendelkezésére. Általában őket zaklatom, most is mindjárt lemegyek kicsit, mert lenne néhány újabb kérdésem. Velük tök jól meg tudom értetni magam ezen a keveréknyelven. A kínaiak többsége azonban figyelembe se veszi, hogy külföldi vagyok, irtózatos tempóban próbálják bemutatni nekem a kínai nyelvtudásukat. :)

Néhány pozitívum:

• az egyetem óriási, tele van szép, gondozott parkokkal, kórházzal, supermarkettel, éttermekkel, de el is lehet tévedni benne rendesen
• uniós előírásokat meghazudtol a tisztaság és a higiénia, a szobámban minden nap takarítanak, és a konyhák padlóin is centis vastagságban úszik a fertőtlenítő. Az éttermekben és menzákon a pincérek vigyázzban állnak amíg, meg nem ettél mindent, és folyamatosan töltik az amúgy egész tűrhető ízű teát. Óriási a rend és a fegyelem. Ja és mindenki mosolyog. (biztos jókat szórakoznak magukban)
• Egy szinttel alattam van a McDonalds’ (bár nem igazán szeretem, tapasztaltabb kollégáim szerint előbb-utóbb mégis ráfanyalodik az ember), és a sajtburger szinte ugyanaz, csak feleannyiba kerül. :)
• Nagyon olcsó minden (pl. ma sushit ebédeltem, isteni finom volt, kb. egy lónak elég lett volna az adag, és csak 250 Ft-ot fizettem, de a kétliteres ásványvíz is csak 30 Ft. Ráadásul azt mondják, hogy az egyetem területén még viszonylag kizsákmányolják a diákokat…)
• A szobám :) : tágas, kétszemélyes, a szobatársam valószínűleg egy ukrán lány lesz, már alig várom, hogy megérkezzen, mert eléggé unatkozok itt egyedül. Van TV, vízforraló, tök jó bútorok, légkondi (!), telefon (bár kihúztam, mert egyfolytában csörög, de sohasem engem keresnek), van villany (de még nem jöttem rá, hol kell felkapcsolni :))
• A szintünkön a mosdóban van 2db angol wc is (ez luxusnak számít Kínában:)), de azért majd küldök egy képet a híres pottyantósról is...

Tegnap volt a belépőteszt, ami hát igen szánalmasra sikeredett, a magnóhallgatásból jóformán semmit se értettem. Ettől függ majd, milyen csoportba kerülök, de igazán nem is bánom, ha gyengébbe, mert szerintem mindenki jobban beszél itt nálam kínaiul... :S
A suli amúgy csak 22-én kezdődik, úgyhogy addig biztos halálra unom magam. Lassan legfontosabb teendőim végére érek, még el kell mennem egy fantasztikus orvosi vizsgálatra, vízumot és letelepedési engedélyt intézek, 20-án lesz az évnyitó, a tájékoztató nap, és dél körül egy fergeteges buli a nemzetközi diákoknak, hogy jobban megismerhessék egymást.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe.. Ja és hogy úúúgy megennék egy töltött káposztát… :(