2008. szeptember 27., szombat

11. nap

Tegnap végre kaptam egy új nevet. :) Nem mintha nem lettem volna megelégedve az eddigi 任娜-val, amit Wang tanárnő adományozott, de szerettem volna végre egy olyat, aminek konkrét jelentése is van, ezért tudatosan már a jelentkezési lapon se töltöttem ki a "kínai név" mezőt. Az új nevemet a mostantól kedvenc tanárnénimtől kaptam: 安妮 (ejtsd: anni, 1-es,2-es hangsúllyal), ami azt jelenti: "békés szépség". Azt hiszem, tudjátok, hogy ez a legkevésbé se jellemző rám, de itt minden fordítva működik, úgyhogy nagyon örültem neki. :)

Ezen kívül kb. semmi se történt tegnap. Ma viszont suli után megkaptam az októberi ösztöndíjat is, úgyhogy el is indultam újabb dőzsölő körutamra. Nem kellett sokáig mennem bicikliért, hiszen minden második bolt ezzel foglalkozik. Kb. 6000 Ft-ba került a vadiúj kék csodám kosárkával, csengővel, (ez nagyon fontos, mindenki állandóan dudál és csenget, pl. ha előz) zárakkal, méretre szabva. Bár már az első megálláskor nyikorgott kicsit, max 9 hónapot kell kibírnia. Úgyhogy reménykedem. :) Itt ugye minden úton legalább két külön sáv van a bringáknak, és mindenki megy a feje után, tökéletesen figyelmen kívül hagyva taxit, rendőrt, járdát, lámpát, hiába vigyáztam, majdnem elgázoltam én is egy bácsit. Aztán az egyik boltban kisebb meglepetést okoztam, mert épp a sportcipőket nézegettem, amikor meglátott két eladó. Igencsak elkezdtek röhögni, hogy na mit keres itt ez a hülye külföldi. Aztán amikor megkérdeztem, hogy van-e az egyikből 35-ös méret, lefagyott a mosoly az arcukról. Úgy imádom az ilyen pillanatokat. :) Aztán nem győztek bocsánatot kérni, és bár vagy még fél órát beszélgettünk utána még arról, hogy milyen viccesen néznek ki az európai emberek, a két kék szememért se akarták felénél lentebb engedni a cipő árát. Aztán még egy kabátosnál is elbeszélgettünk, és azt hiszem, van egy nem túl jó hírem. Minden kínai Magyarországra akar jönni, mert annyira szép Budapest. Úgyhogy rontanunk kéne kicsit a propagandán...

Este amúgy (mivel már az egyetem területét bejártuk buliügyileg), kimerészkedtünk a városba is. Van egy pizzázó nem messze a sulitól, ami egyetemi nyitópartyt hirdetett mindenféle italakciókkal és dj-kkel. Valójában átverés volt az egész, buli nem volt, ráadásul csak külföldiekkel volt tele a hely, természetesen főként a bunkóbbik fajta amerikaival. Úgyhogy igen hamar távoztunk, át, a Nyelvi és Kulturális Egyetem törzshelyére, a Blablabarba. Na a Blabla egy olyan hely, ahová otthon be se tenném a lábam, de itt kint kulturális fellegvárnak számít. Ez az a hely, amiről nem lehet mesélni. Látni kell. Tehát ha valakit érdekel, szívesen küldök egy-két képet. :)

Jajj már megint túl sokat írtam.. Megyek is, mert 8-kor irány a Nagy Fal, és nem ártana nem leszédülni róla. :)

Nincsenek megjegyzések: