Kicsit lázasan és meggyötörten ugyan, de újra itt üldögélek, nyugodtan, békében, gőzölgő narancsos teácskámmal a gép előtt, és miközben hallgatom az andalító bluest, megpróbálom kicsit felidézni, majd elfeledni az előző néhány nap káoszát...
A vizsgák végre lezajlottak, igaz, pénteken nem kis meglepetésként ért, hogy az egyikből nem csak a beígért szóbeli, hanem egy írásbeli vizsga is várta a megkínzott diáksereget. De végül elmúlt mind, nem érdemes több szót vesztegetni rá... Délután, bármily kimerültek is voltunk, elindultunk orosz barátnémmal vásárolni, ugyanis Pekingben is beköszöntött a hideg és a fagy, téli ruhánk meg nemigen van. A vásárlás azonban meghiúsult a mélán hömpölygő, felelőtlenül költekező és alkudni nem tudó külföldi tömeg, valamint az ordibáló, tolakodó, erősködő kínai eladók miatt. Elég hamar elment a kedvünk az egésztől. Megpróbáltatásaimat csak fokozta, hogy komoly hányingert kaptam a pálcikára fűzött nyers kígyók, skorpiók és kukacok átható illatától. Végül nem bírtuk tovább, taxiba szálltunk és elindultunk az egyetemünk felé. Legalábbis azt hittük. Mert bár a kedves és figyelmes taxisofőrünknek nem kellett többször mondani a címet (azért biztos, ami biztos, mindig elismételjük párszor), ki akart tenni minket valahol, az isten háta mögött. Ekkor szakadt el az utolsó cérnaszál. Nyilvánvaló volt, hogy óriásit kerültünk, és hogy direkt akart átvágni minket, még annak ellenére is, hogy végig kínaiul beszélgettünk a kocsiban. És mikor az a galád végül kibökte, hogy körülbelül 60-80 yuanes fuvardíjra számíthatunk, utolsó csepp energiánkkal véres harcba szálltunk. Kijelentettük, hogy 25-nél többet nem fizetünk, és ha nem visz el azonnal az egyetemre, felhívjuk a fogyasztóvédelmet meg a rendőrséget, és hála a friss vizsgaélményeknek, még a leckeszövegekből is pontosan idéztük az erre vonatkozó sorokat. Mellesleg már olyan rosszul voltam a szagoktól és kajáktól, hogy majdnem csúnya világot rendeztem a taxiban. :) Úgyhogy kénytelen-kelletlen hazaszállított minket, de mikor megérkeztünk, még nekiállt feljebb. Szerinte mi kiszemeltük őt, hogy átvágjuk, meg hogy a családja éhezik, úgyhogy legalább 30 yuant adjunk már. Végül, mivel arany szívem van, megsajnáltam, és odaadtam neki a 30-at. (mivel máskor, ugyanezért az útért mindig 38-at fizetünk... :) )
Szombaton, 14 óra alvás után nekikerekedtem, hogy megkóstoljam nyugati éttermünk csodás pizzáját, ami valójában egy aprócska melegszendvics volt. A csalódásból még feleszmélni se volt időm, de hipp-hopp, máris eljött az este, és hirtelen egy kifejezetten külföldi diákoknak tartott metálkoncert közepén találtam magam. A kínai metálzenéről amúgy annyit érdemes tudni, hogy a Queen, a Blues Company, Michael Jackson és a Metallica keveréke, úgyhogy tök jól éreztük magunkat. Továbbá jókat mosolyogtunk a sok, kicsi, bőszen pogózó kínain, akik már úgy alapállapotukban is esnek-kelnek, nemhogy részegen. :) Az este amúgy hamar véget ért, alig volt időm kipihenni magam a mai napra.
Ma ugyanis Bálintkáékkal és Fannikáékkal (ő egy tündéri csöppség, aki szintén őssejtbeültetésre érkezett) elindultunk felkutatni egy híres kínai antik piacot, ahol sok érdekes csecsebecsét árultak, elég olcsón. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy az én fülbevaló-készletem is gazdagodott egy csinos kis jáde-ezüst darabbal. Mivel hamar jéggé dermedtünk, a további programok elmaradtak, de legalább volt egy kis időm itt is bepótolni a lemaradást...
Végezetül pedig egy kis csemege:
- Miért sárgák a kínaiak?
- Mert széllel szemben pisilnek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése