A helyzet nem sokat változott legutóbbi bejegyzésem óta. Ugyanúgy tanul mindenki, tehát ugyanúgy unatkozom, ugyanazokat a borzalmakat eszem, ugyanúgy hívogat a kis Huang, én meg ugyanúgy nem veszem fel a telefont. Viszont mivel már vagy egy hete ki se tettem a lábam az egyetem területéről, felfedeztem végre a konyhát és a konditermet, majdnem kiolvastam a Drakulát kínaiul, megnéztem egy csomó részt a Prison Break-ből, tökélyre fejlesztettem a pasziánsz-tudásom, az emberi élet minden apró mozzanatát kielemeztük Nórival, majd miután felderítettük az összes székelybácsis viccet, egy picit azért tanulgattam is a csütörtök-pénteki vizsgákra. Ami nem is ártott, mert a kedves kis írás-olvasás tanárnénink mindenki legnagyobb meglepetésére ma (hogy ne idegeskedjünk hétvégéig) fogta magát, és megíratta velünk a pénteki vizsgát. Úgyhogy mostantól őt nem szeretem. Főleg, hogy lebépluszozta a táncról alkotott kétoldalas remekművemet...
Nem tudom, meséltem-e már, hogy nyertem egy Snickers-t. De már megannyi bosszúságot okozott eddig, ugyanis sehol se hajlandóak beváltani a csomagolást... Azt hiszik, hogy a külföldit olyan egyszerű itt átvágni. De majd meglátjuk, ki nevet a végén. :-D
Minden jel arra mutat, hogy az elmúlt egy hét kellemes melankóliáját holnap felváltja majd a pánik és a fejvesztett rohanás. Egyrészt ugye a vizsgák, és a miattuk elmaradt bulik bepótolása miatt, másrészt pedig azért, mert holnap hajnalban érkezik Pekingbe egy őssejtbeültetésre váró négyéves kisfiú, Bálintka, és apró kísérete. Én pedig megígértem, hogy az elkövetkező egy hónapban én leszek majd a pekingi őrangyaluk. Az őslakos. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése