11 hónap után az élet újra beindulni látszik. Vasárnap, hogy a hét utolsó napját se lustálkodással töltsük, még gyorsan körbenéztünk a kínai Tudomány és Technika Múzeumában, ami túl sok maradandó nyomot ugyan nem hagyott bennem, de legalább mínusz egy. :-) Ugyanolyan, mint az otthoni Tudomány és Technika Háza, ugyanúgy bicikliztünk a magasban, voltak itt is szétszedett autók, lehetett játszani mindenféle számítógépes játékon meg 3D-s teremben, volt űrmozi és robotkutya, de megcsodáltuk még az önműködő zongorát is, megszeretgettük az olimpiás óriásplüssfigurákat, és természetesen óriásbuborékot is fújtam a drága kis ex-szobatársaimnak. Ezekután egy planetárium-kinézetű óriáslabdában megnéztünk egy víz alatti természetfilmet, ami valóban érdekfeszítő volt, kár, hogy nem értettünk belőle semmit.
Aztán. Hétfőn, amikor vége lett az óráimnak, és visszatértem a szobámba, ráeszméltem, hogy végre van szobatársam! :) Nagyon kis félénk volt, először csak az aprócska farkincáját láttam meg, mert mihelyt észrevett, rögtön lemászott az ágyam mögé. Gyorsan szóltam a recepcióscsajnak, hogy hozzon valakit, aki segít elkapni. Persze addigra már minden lány megtudta a szinten, hogy egerem van, és mindenki ott visongatott az ajtómban. Még láttuk kétszer fel-alá szaladgálni a szobában, de túl gyors volt, és szerintem félt is a lányok sikítozásától, úgyhogy nem sikerült megfogni. Végül egy ragasztóspapír formájában érkezett meg a segítség, és miután a takarító meggyőzött, hogy nem fog belehalni, elhelyeztük a szoba egy központi helyén, majd megspékeltem egy kis rákos chipssel. Amíg én vacsoráztam, egérkénk is bekajált, mire visszaértem, szegényke már ott szenvedett a ragasztóban... Nagyon picike volt még. :( Gyorsan szóltam is a takarítónőnek, hogy segítsen leszedni (vagy adjon egy kesztyűt), és engedjük el odakint. Hosszas hezitálás után (a kínaiak különösen félnek az egerektől) végül kivette a kezemből, és kiszaladt vele, hogy majd megoldja, ne aggódjak. Remélem, hogy nem lett belőle vacsi.... :-S És azt is, hogy nem lesz következő epizód Patkányanyu visszavág címmel....
Miután konstatáltam, hogy újra egyedül vagyok, és hogy tényleg nem ártana venni egy kisnyuszit szobatárs gyanánt (szombaton majdnem vettem egy nagyon édeset :-) ), elindultam életem első kínai fitnessórájára. A sulinktól nem messze van egy tök jó kis wellnessközpont, ott vettem egy félévig korlátlan felhasználhatóságú bérletet röpke 15000 ft-ért... Természetesen itt is kellett alkudni, és bár kis kínai személyi edzőm igen nyomatékosan azt javasolta, hogy inkább vegyek 2x3 hónapos bérletet 36000 ft-ért, megegyeztünk ebben a kedvezményes árban, azzal a feltétellel, hogy néhanapján tanítgatom majd angolul. Amúgy egy kínai fitness-stúdiót teljesen úgy kell elképzelni, mint otthon, azzal a kivétellel, hogy otthon nem bámul mindenki. Ami mondjuk nagyon idegesítő, de idővel kezelhető. Például rámosolyogsz, visszakancsalítasz, ilyenek. :-)
Futással kezdtem, aztán részt vettem egy spinning-órán. A csaj amúgy egy hajcsár volt, úgyhogy jól kifáradtam. :-) A mai napra indiai táncot választottam ki, meg még lehet, hogy bevállalok egy jógát. Úgyhogy végre nem unatkozom... De mikor fogok így tanulni?!?
Ma délelőtt meg a nagykövetségen voltam, vízum ügyben érdeklődni. Úgy gondoltam, hogy mivel az otthoni Kínai nagykövetségen kizárólag kínaiak dolgoznak, akik nem beszélnek magyarul, itt majd magyarok fognak, akik nem beszélnek kínaiul. A háttérben ugyan láttam pár magyart, de természetesen nekem kínai jutott. Nem is tudott segíteni a problémámban, úgyhogy attól félek, megint megkezdődik a jó kis kínai bürokrácia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése