szünet

Kedves Olvasóim!

Könnyes szemmel olvastam a hiányoló megjegyzeseket es e-maileket:), de nem azért nem jelentkeztem, mert elrabolt a kínai maffia, vagy tagja lettem egy szektának, egész egyszerűen olyan sivárak a napjaim, hogy nem akartalak vele untatni Benneteket. Másrészt pedig okt. 1-től újra nincs net a szobámban, és így kicsit nehézkes írni (most pl. egy internetkávézóban ülök), az msn-ről nem is beszélve... Majd lesz, ha befizetem, de az egyhetes ünnep miatt minden zárva van (megjegyzem, nem igazán értem a gondolkodásukat, mert tegnap volt okt. 1, és ma van minden zárva).

Ünnep. Tegnap volt a Kínai Népköztársaság 59. születésnapja, amit kedves pesti excsoporttársnémmal a Tienanmen (Mennyei Béke Kapuja) terén ünnepeltünk. Nem volt probléma, hogy nem tudtuk, mit is kéne/lehet ott megnézni, hiszen a milliós tömeg csak úgy sodort magával. Mihelyt tudtunk, kimenekültünk, így a taxiból hazafelé menet jókat röhögtünk az addigra elkordonozott tömegen, akik bizonyára valami felvonulásra vártak. Olyanok voltak, mint majom a ketrecben, szerintem, ha akartak, se tudtak volna kiszabadulni egykönnyen.

Amúgy Lelle szombaton érkezett, és kedden tudtunk csak kapcsolatba lépni, úgyhogy gyorsan el is mentünk bulizni. Egy GT Banana nevű helyen töltöttük az estét egy rakás mindenféle nemzetbeli, jórészt európai diákkal, a legjobb, hogy 4-en voltunk magyarok. :) A VIP részbe sodródtunk, és a társaságnak köszönhetően nem kellett kifizetnünk a magyar viszonylatban is horribilis belépőt. De ilyen diszkót én még életemben nem láttam. Képzeljetek el egy olyan helyet, ahol 8 centis padlószőnyeg borítja az aranycsilláros, tükrös folyosókat és a személyzet minden asztalnál ingyen tölti a koktélokat. A sztárdj miatt nem lehetett fényképezni, de a mosdóban azért lekaptuk a luxus-pottyantóst. A zene fantasztikus volt, nagyon jól éreztük magunkat. A puszikat Márknak, Gergőnek és Évinek küldjük, akik nem tudják, mit hagytak ki. :)

Vasárnap este pedig (ha már így visszafelé haladunk) egy zongorahangversenyen voltam török barátnémmal. Az egyik rokonának a cuki kis tanítványai léptek fel, a gyerekek kb. a derekamig értek, de 800-szor olyan jól játszottak, mint én, fénykoromban. :) A büszke szülők pedig felváltva csinálták a képeket róluk és a különös külföldi vendégekről, akik nyilván csakis az ő csemetéik zongorajátéka miatt érkeztek az országba.Amúgy nem ez volt az egyetlen fényképezkedésünk. A Tienanmenen is páran megállítottak, de volt, aki csak úgy sutyiban lekapott minket. Asszem a vidéki kínaiak is, akik a vakáció alatt fellátogatnak a fővárosba, elsősorban turistát nézni jönnek és csak másodsorban felvonulást nézni. A fiúk pedig, mint a gyerekek. Húzgálták a hajunkat, kacarásztak, lökdösődtek. Idióták.

Az utóbbi két napban állandóan mentem. Hol biciklivel (egy élmény volt :)), hol taxival vagy busszal. Egyre inkább kiismerem magam a környéken, bár azért amikor egyik este betévedtünk egy, a sulitól nem messze álló szerény kinézetű teaházba, és kihozta a népi viseletbe öltözött pincércsaj az étlapot, eléggé elszörnyedtünk. A legolcsóbb tea került 200 yuanbe (5000Ft)… Két tea árából Belső-Mongóliába kirándulhattam volna 5 napra. Úgyhogy felálltunk, és mentünk. Sikátorokban sétálgattunk, és bár az útikönyvek melegen ajánlják ezeket a külföldieknek, szerintem egy nagy rakás szemétdomb az egész. De az is lehet, hogy egyszerűen csak nem volt szerencsénk. Tegnap amúgy megismerkedtem egy viszonylag normálisnak tűnő kínaival, aki meginvitalt minket egy rockkoncertre. Nem tudom még, hogy megyünk-e, de mindent ki kell próbálni. :)