segélykiáltás

Szombat van, és mivel természetesen lekéstem a jelentkezési határidőt a mai kirándulásra, így jobb híján az esti bulit tervezgetjük. A lelkes előkészületeket azonban beárnyékolja a mi kis édibédi Huangunk pár perccel ezelőtti telefonhívása. A "mit csinálsz most? - tanulok., és 7-kor? - tanulok-, később? - bulizok., kikkel? - barátokkal., hol,mikor? - még nem tudom., holnap? - tanulok. szívesen segítek... - egyedül is megy." típusú beszélgetés legvége az lett, hogy nyomatékosan felajánlotta, hogy eljön velem a buliba, nehogy valami bajom essen. Egyszerűen nem hajlandó felfogni, hogy nem érek Rá se ma, se máskor. Úgyhogy most kétségbeesetten törjük a fejünket valami nem bántó mentőötleten. :)

Amúgy az elmúlt napok is jórészt eseménytelenül teltek. Csütörtökön végre megnéztük az Ég templomát, amit a plakátokon a Watercube-bal együtt reklámoznak. Számomra teljesen érthetetlen, hogy mi köze az Ég templomának a Watercube-hoz, a Tiltott városnak meg a Madárfészekhez, de ha valaki rájön a rejtély megoldására, szóljon. Az Ég temploma egy óriási területen található Peking belvárosában, 15 yuan csak a parkba szóló belépőjegy, és még 13 (diákoknak), ha meg is szeretnénk nézni az épületeket. Sokan azonban nem kíváncsiak rá, van, aki táncolni, mások énekelni, zenélni, karaoke-zni mennek, vagy kártyáznak, mahjongoznak. Számomra ez is egy rejtély, hogy miért fizetnek ezért, amikor Peking tele van sokkal-sokkal szebb, ingyenes parkokkal. Mint ahogy azoknak a nőknek a viselkedése is, akik visítozva egymást lökdösték le egy kőről. Ha valaki feláll erre a "Heavenly Center Stone"-ra, akkor állítólag a hangja az akkusztika miatt tök jól visszhangzik. Az egészből azonban óriási dulakodás támadt, amin szintén jól szórakoztunk.

Miután pedig újra feltöltődtünk kultúrával, beültünk Annáékkal egy hotpot-evő helyre. Aki próbálta már, tudja, milyen viccesen ki tud kenekedni tőle az ember. A hotpot-nak Kínában nagy hagyománya és népszerűsége van. Az egész abból áll, hogy az előtted lévő rezsón vizet forralnak, amibe belepakolászhatod az általad az étlapról kiválasztott cuccokat (mi marha- és birkahusit, zöldségeket, tésztát, gombát, tojást főztünk), aztán kiveszed és belemártogatod az általában csípős szószba. Evőpálcikával. :) Mivel nem mertünk már bevállalni több erőset (így is ki fog lyukadni a gyomrom, mire hazaérek), valami mogyorókrémszerű, első pár ízlelésre finom, de a végén már hányingert keltő szószba mártogattuk a falatkákat, az asztal másik végén ülő kínaiak nagy örömére. Amúgy teltház volt, kb. fél órába telt, amíg bejutottunk, és nem fizettünk kevesebbet, mint egy olyan étteremben, ahol nem neked kell főzni. A kínaiak viszont imádják...