2008. október 9., csütörtök

letelt 3 hét

Sok újról ezúttal sem tudok beszámolni. Napjaink nagy része (kb. 4óra) tanulással telik, ezen kívül általában vásárolgatunk. Mert ugye a kínai boltok este 9-fél11-ig nyitva vannak. Az más kérdés, hogy olyan ocsmány divat van Kínában, hogy az elmúlt 3 hétben egyetlen elfogadhatónak mondható szabadidőt se találtam. Minden felső térdig ér, a nadrágok nyakig, minden csillog, villog, csipkés, gombos, pizsamás, lógós, olyan, mintha egy alsórendű turkálóban mászkálnánk. Úgyhogy lányok, ne higgyétek, hogy élvezet itt vásárolni (mondjuk már otthon se szerettem :) ).
Suli. Ma volt a csoportváltó-vizsga (megpróbálok bekerülni egy még erősebb csoportba), ami természetesen tanulás híján szánalmasan sikerült. Amúgy az órák viszonylag izgalmasak, most már egyre több használható dolgot tanulunk, és a tanárok is tök jó fejek.
Kaja. Egyre jobban megbarátkozom a menzával. Mindig minden friss, tele van zöldségekkel és az ízük is elfogadható. Bár azért időnként még (inkább idő hiányában) betérünk a Mekibe, jobbára ezeket választjuk (kaják: 2-3 yuan)
Amúgy bár nincs szobatársam, valójában van. :) Úgy volt, hogy ugye Lelle (aki nem tudná, az ELTÉ-n csoporttársak voltunk) kb. másfél hete érkezett Pekingbe, nyelvtanulás céljából. Először szállodában lakott, majd nekiláttunk olcsóbb helyet keresni. Huang, a kedvenc kis kínaink, szívélyesen felajánlotta, hogy lakjon nála (sőőt, hogy lakjunk mindketten nála, mivel "az úgy sokkal egyszerűbb", de ezt a lehetőséget gyorsan elvetettem :) ). Mikor aztán 4 nap folyamatos üldözés után kiborult a bili és a zaklatása elviselhetetlenné vált (ez amúgy az összes kínai srácra jellemző), úgy döntöttünk, hogy sokkal kellemesebb társaság leszek Lellének, mint Huang (kinek hátsó szándékait máig homály fedi), úgyhogy most hadi menekültként a szobámban bújkál. Az a vicces, hogy bár minden koleszban van legalább egy biztonsági őr és egy recepciós a portán, senkinek se szúrt szemet a világosszőke, nagy szemű, eddig sosem látott leányzó. Sőt, ma már (együttélésünk 5. napján) a takarítónők vadul köszöngetnek is neki. Úgyhogy lehet, hogy marad még 3 hetet. :)
Holnap amúgy (mivel hétvégénket Nanjingban tervezzük tölteni csoporttársainkkal), vonatjegyet veszünk az állomáson. Ez így kínai viszonylatok között eleve izgalmasnak ígérkezik, mindenképp beszámolok majd az eredményről.

Nincsenek megjegyzések: