szünet 2

Végre ismét van net a szobámban, úgyhogy gyorsan meg is örvendeztetlek titeket egy újabb izgalmas bejegyzéssel.

Miután lezajlott a varázslatos ünnep a Tienanmen téren, annyira nem tudtunk betelni a kínai kultúra ezen csodájával, hogy másnap is el kellett mennünk, hogy jobban körülnézzünk ott és a környező hutongokban (sikátorokban). Peking központjában kétféle hutong van: vannak a külföldieknek szánt, kisértetvárosnak tűnő (mert valóban senki sem él bennük), de nagyon impozáns kínai épületekkel telerakott, kb. 20-as évek stílusát idéző sétálóutcák, és vannak a pekingi kacsával, és cuki Mao-s cuccokkal telített, gusztustalan, mocskos, büdös kis sikátorok, ahol emberek laknak és ilyen gyanús pálcikákra fűzött husikákat, vagy cukorral bevont gyümölcsöket esznek. Amúgy az illatuk általában a rohadt krumpli és a hal keverékére emlékeztet. (Ez az oka gondolom, amiért a legtöbb kínai alapszaga igencsak különbözik az otthonitól)

Ezek után elindultunk, hogy újdonsült kínai pajtikánkkal (akinek a rockkoncertjére végül nem mentünk el) megnézzünk egy helyet, a neve: Salsa Caribe. Már ez is igen vonzónak tűnt, de amikor megérkeztünk, elhatároztuk, hogy ez lesz a második otthonunk. Valami argentin banda zenélt, és kb versenytáncosok táncoltak, az egész bár olyan Dirty Dancinges benyomást keltett... Semmi probléma nem volt addig, amíg barátocskánk ki nem találta, hogy táncoljunk. Rájöttem, hogy nem igaz az a közhely, hogy a kínaiaknak nem túl jó a mozgáskordinációjuk. Szerintem egyáltalán nincs nekik olyan. Mivel Huang (merthogy így hívták), olykor úgy táncolt, mint egy csimpánz, olykor pedig, mint egy keljfeljancsibábú, kb. egy óra tömény élvezet után menekülőre fogtuk a dolgot.

Másnap természetesen nem úsztuk meg, hogy meg ne mutogassa nekünk az Olimpiai Parkot, úgyhogy ezazzzz végre van madárfészkes képem, aki igényelte, szóljon rám, és küldöm. :) Amúgy élőben egyáltalán nem nagy szám, sőt. Még a Madárfészek viszonylag jól néz ki, de az összes többi új épület inkább egy elhagyatott laktanya, na jó, középiskola lassan omladozásnak induló sportcsarnokára hasonlít. A Watercube se olyan, mint a tv-ben.

Ezután egy olyan helyre vitt Huang vacsorázni, ahová önszántamból be nem tettem volna a lábam. De mivel nem lett semmi bajunk a kajától (és az ott uralkodó szörnyűséges állapotoktól), annyira nem bántuk. Legalább erősödik az immunrendszerünk. :)

Következő nap (kezdem elveszíteni a fonalat :D ) szakítottunk Huanggal. Mivel egyre durvábban ránk ragadt, egy elég konkrét sms-ben értésére adtuk, hogy örülünk, hogy megismertük, de további beszélgetésekre és kísérgetésekre nem tartunk igényt. (persze ma rittig ránk ragadt újra a menzán... ) Tehát miután kínais ismerkedésünk ezen szakaszát lezártuk, önállóan vágtunk neki a Nyári Palotának. Az eddigi pekingi kulturális élményeim közül ez volt a legpozitívabb. Az igazi Kína. Gyönyörű tóparton magas, erdős hegyek, díszes kínai paloták, sztúpák, egyszerűen csodálatos volt. Bár az örökös fényképezkedést már szörnyen untuk (a Tienanmen környékén rendszeresen fiatal srácokkal, kisgyerekekkel és családokkal kellett képeket csinálni), volt egy kínai középiskolás lánycsapat, akik egész aranyosak voltak, mindenféle pózban és felállásban kb. 150 képet készítettek. Irtóra tetszett nekik a kínaiul makogni próbáló két szőke (?) magyar lány. (amúgy mostantól mi is lefényképezzük az ilyeneket, hát, van már egy pár kép... :) )

Ezután ismét bulizni indultunk, egy MIX nevű helyre (a VICS-szel szemben :D), ahol a nemzetközi csapattal és a két magyar sráccal buliztunk egy darabig. A zene szerintem verte az igazi amerikai hip-hop helyeket, de a kínaiak ugyanazt a vicces riszariszát nyomták, mint Huang a salsabárban.

Vasárnap pihenőnap volt. Kettőkor keltünk és rövidke séta után elindultunk a fiúkkal búcsúvacsorára, megkóstolni a pekingi kacsát. Nemcsak drága volt (egy adag 168 yuan), hanem ízetlen, zsíros és kevés. Úgyhogy maradok a rántottás-paradicsomos rizsnél, a szusinál, meg a sült csirkecombnál, amit pár napja fedeztem fel a menzán.

Ma ismét elkezdődött a suli, és mivel szerdán (azaz holnap áááá) vizsgázni fogok (megpróbálok egy erősebb csoportba bekerülni), igencsak bele kéne húzni. Hétvégén viszont valószínűleg ismét indulunk kirándulni, Nanjingba, kedves excsoporttársainkhoz. :) De még ezt is meg kell szervezni. Nagyon sok teendőnk van még...