bazi nagy kínai lagzi

Amíg meg nem láttuk a gyűrűt Elena ujján, nem akartuk elhinni, hogy valóban férjhez ment. Nemrég még tartottuk a gyertyát, amikor összejött egy brazil sráccal, most meg összeköltözött Szjeeevááával (valahogy így :)). Bármennyire is fáj, fel kell dolgozni: egyel kevesebben lettünk...

A lagzi amúgy igen egzotikusra sikeredett. Az orosz negyedben, egy hangulatos kis étteremben tartották, olasz szakáccsal :), ahol az angoltól, kanadaitól kezdve a bolgáron és oroszon át az üzbégig, koreaiig és természetesen a kínaiig mindenféle nemzetiség képviseltette magát. Így az önjelölt orosz vőfélynek nem volt egyszerű dolga, hiszen minden játékot négy nyelven kellett felkonferálnia, hogy mindig mindenki tudja, mikor miért, mire és hogyan kell inni. Az oroszok amúgy nagy huncutok ám. Úgy leitatták az ifjú párt, hogy már éjfélkor alig bírtak menni. Ebből kifolyólag a mulatság táncos része is elég mókásan alakult. Éjfélkor Elena jól bevált amerikai szokás szerint hátradobta a csokrot a hajadon leányok közé, mondanom sem kell, hogy a kínai és koreai csajok között mekkora perpatvar kerekedett. Végül Viki nyert. :-) Aztán, csak a tréfa kedvéért, Szjeeeevááá (nem tudom, hogy kell írni :)) is hátradobta az agglegények közé, és hát a "vőfély" volt a legterebélyesebb. Úgyhogy a két orosznak pontosan 11 hónapja 3 hete és 4 napja van, hogy egybekeljen.

Amúgy jól éreztük magunkat, idióta angolokkal ismerkedtünk, és ismét tanúbizonyságot vettünk, hogy a helyes pofika és agyongyúrt test általában sötét, nagyon-nagyon sötét belsőt takar... :)

Kettő körül már csak 10-15-en voltunk talpon, a többiek vagy hazamentek (ha tudtak:)), vagy aludtak asztalon, asztal alatt, széken, szék alatt... Mikor már mi is búcsúzni készültünk, Elena szemében különös fény villant. Elfelejtették az esküvői tortát. Talán a kínai torták ehetetlen voltának köszönhetően, de öt perc se kellett, és az egész vendégsereg ázott a tejszínhabban és vaníliakrémben, sminkek lefolyva, menyasszonyi ruha szétszakadva, cipők szétrugdosva, marcipánrózsák a megpihenők szájába beleillesztve...

Mindent egybevetve jó kis lagzi volt, szerintem mindenkinek egy örök élmény.

A hét második fele unalmasan telt, hiszen következnek a félévközi vizsgák, így itt az ideje hozzáfogni a tanulásnak. Na jó, még történt egy-két apróság, de olyan lusta vagyok... úgyhogy talán majd pénteken. Cupp