És véégre...

...Vééégre bekötötték a netet a szobámba, itt tartózkodásom 3. napján. Ez azt jelenti, hogy nem kell az egy emelettel fölöttem lévő drága internetkávézóban cappucinót iszogatni, ha valami sürgős dolgom akad msn-en vagy skype-on (mivel más nemigen jön be), ráadásul az időeltolódás miatt egyedül csak egy ausztriai kispajtásommal (tényleg, Melinda, Te miért is nem jársz suliba??), és egy nanjingi sorstársammal sikerült néhány vicces szót váltanom. Most már végre mindenkié vagyok. :)

Tehát. Ha valaki nem tudná, lehetőségem nyílt egy uniós ösztöndíj elnyerésével néhány csodálatos hónapot eltölteni Kínában, a Beijing Normal Universityn. Ez a blog igazából az élményeim megosztását tűzte ki célul a szerencsés otthonmaradottakkal és a szerencsétlen, más városban sínylődő sorstársaimmal.

Néhány sorban összefoglalnám akkor az elmúlt 3 nap eseményeit.
Fura lények ezek a kínaiak. Az egész a repülőúton kezdődött. Végig egyedül ültem, szerencsére elkerültem a két üléssel mellettem részegen a stewardesseket molesztáló, hangoskodó cseheket. Az út viszonylag nyugodtan telt mindaddig, amíg el nem határoztam úgy este 9 körül, hogy alszom egyet. Fél 11-kor (magyar idő szerint) viszont már kapcsolták fel a villanyt, hogy reggeli. Na most akárhogy számolok, akkor még kínai viszonylatban is csak fél 5 van. Hamar rájöttem, miért. Nem 15,5 óráig tartott a repülőút, hanem csak 9,5. Mindenkit jól összezavartak, a csehek se értették, mi van. Bár ilyen állapotban nyilván én se értettem volna semmit. :) Tehát megérkeztünk. Apróbb technikai malőrök után végül eljutottam az egyetemre, mivel senki se volt hajlandó kijönni elém. Mindettől függetlenül az eddigi egyetlen pozitívum a kínaiakban a rettentő nagy segítőkészségük és az udvariasságuk. Szinte sorban álltak azért, hogy segítsék a nagyvárosi élettől igencsak megrettent kis európait és cipeljék a soklépcsős gyalogosátkelőkön a mindössze 40 kilós csomagját. És ahogy beértem az egyetemre, bár nem volt nagy igény rá, de rögtön lett két mongol és egy japán barátnőm. A japán lány (akit Maminak :) hívnak és miután kifaggatott a legfontosabb dolgokról, megesküdött, hogy korrepetál majd japánból), egész délután lelkesen baktatott mellettem, hogy segítsen eligazodni a félelmetes kínai bürokrácia dzsungelében. Így szerencsére mindig akadt, aki kihúzott a csávából. :)
Amúgy lassan eljutok arra a szintre, hogy kínai-angol keveréknyelven gondolkodom. Minden kolesz aulájában ücsörög egy international véndiák, aki szívesen áll a hozzám hasonló kis szerencsétlenkedők rendelkezésére. Általában őket zaklatom, most is mindjárt lemegyek kicsit, mert lenne néhány újabb kérdésem. Velük tök jól meg tudom értetni magam ezen a keveréknyelven. A kínaiak többsége azonban figyelembe se veszi, hogy külföldi vagyok, irtózatos tempóban próbálják bemutatni nekem a kínai nyelvtudásukat. :)

Néhány pozitívum:

• az egyetem óriási, tele van szép, gondozott parkokkal, kórházzal, supermarkettel, éttermekkel, de el is lehet tévedni benne rendesen
• uniós előírásokat meghazudtol a tisztaság és a higiénia, a szobámban minden nap takarítanak, és a konyhák padlóin is centis vastagságban úszik a fertőtlenítő. Az éttermekben és menzákon a pincérek vigyázzban állnak amíg, meg nem ettél mindent, és folyamatosan töltik az amúgy egész tűrhető ízű teát. Óriási a rend és a fegyelem. Ja és mindenki mosolyog. (biztos jókat szórakoznak magukban)
• Egy szinttel alattam van a McDonalds’ (bár nem igazán szeretem, tapasztaltabb kollégáim szerint előbb-utóbb mégis ráfanyalodik az ember), és a sajtburger szinte ugyanaz, csak feleannyiba kerül. :)
• Nagyon olcsó minden (pl. ma sushit ebédeltem, isteni finom volt, kb. egy lónak elég lett volna az adag, és csak 250 Ft-ot fizettem, de a kétliteres ásványvíz is csak 30 Ft. Ráadásul azt mondják, hogy az egyetem területén még viszonylag kizsákmányolják a diákokat…)
• A szobám :) : tágas, kétszemélyes, a szobatársam valószínűleg egy ukrán lány lesz, már alig várom, hogy megérkezzen, mert eléggé unatkozok itt egyedül. Van TV, vízforraló, tök jó bútorok, légkondi (!), telefon (bár kihúztam, mert egyfolytában csörög, de sohasem engem keresnek), van villany (de még nem jöttem rá, hol kell felkapcsolni :))
• A szintünkön a mosdóban van 2db angol wc is (ez luxusnak számít Kínában:)), de azért majd küldök egy képet a híres pottyantósról is...

Tegnap volt a belépőteszt, ami hát igen szánalmasra sikeredett, a magnóhallgatásból jóformán semmit se értettem. Ettől függ majd, milyen csoportba kerülök, de igazán nem is bánom, ha gyengébbe, mert szerintem mindenki jobban beszél itt nálam kínaiul... :S
A suli amúgy csak 22-én kezdődik, úgyhogy addig biztos halálra unom magam. Lassan legfontosabb teendőim végére érek, még el kell mennem egy fantasztikus orvosi vizsgálatra, vízumot és letelepedési engedélyt intézek, 20-án lesz az évnyitó, a tájékoztató nap, és dél körül egy fergeteges buli a nemzetközi diákoknak, hogy jobban megismerhessék egymást.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe.. Ja és hogy úúúgy megennék egy töltött káposztát… :(