Kirándulás a Nagy Falhoz

Tegnap reggel 8-kor felkerekedett az egyetem külföldi diákserege, és meghitt utazást tett a világörökség részének kikiáltott Nagy Falhoz. A 11 busz kb 2,5 óra alatt érte el a Jinshanling-i szakaszt, ahol 3 óránk volt bejárni a bejárhatatlant.

Akit érdekel, egy kis izgalmas történelmi bevezetés:

A Nagy Fal (kínaiul 长城) soha nem volt összefüggő fal, különböző korú és felépítésű erődítményekből áll. Az első védelmi rendszert Qin Shi Huangdi kezdte kiépíteni az i.e. 210-es években, a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva, elsődlegesen az északi nomád törzsek (főként a hunok) elleni védekezés céljából. (érdekességképpen megemlíteném, hogy a "magyar" és a "hun" fogalom kínaiul ugyanaz, úgyhogy lehetetlenség elmagyarázni kis pajtikáimnak, hogy nem az én őseim voltak azok a vérengző fenevadak, akik állandóan zargatták az övéiket. De legalább tudják, hogy velem nem lehet packázni :) ) A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel, a ma látható falszakaszok jórészt az 1368 és 1644 között hatalmon lévő Ming-dinasztia idején épültek, téglából. Pontos hosszát sem lehet megállapítani, hivatalos adatok szerint 6 352 km, míg az aranyos kínai nénike által rámtukmált képeslapok 7300 km-t írnak, de a legdurvább becslés, amit eddig hallottam, 10000 km volt.
A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világűrből. Csak néhány méter széles, és a színe igen rejtőzködő úgyhogy ezt szépen felejtsétek is el. (A legenda amúgy egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered :) ) 1987-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Mi a Jinshanling-i szakaszt látogattuk meg, ezt nem túl régen nyitották meg a turisták előtt, és állítólag ez az egyik legszebb. Hát ehhez képest nekem nem lopta be magát a szívembe. Nem is olyan óriási, nem is olyan lenyűgöző, és bár a táj szép, szerintem ilyet otthon is látni. Úgyhogy ném értem ezt a cécót. De azért beálltunk a sorba, és minden kanyarnál csináltunk egy rakás fényképet. Nekem leginkább a Nagy Fal formájú kukák tetszettek, de készült egy pár kép újdonsült orosz és amerikai barátocskáimról is.

Összességében 3 óra alatt maximum 3 km-t sétálhattunk, de eléggé megéheztünk a nagy fényképezkedésben. Úgyhogy amint hazaértünk, első utam a legmegbízhatóbb kedvenc éttermembe vezetett, és ki is választottam egy jó nagy adag jiaozit (töltött gombócocskák). Igen ledöbbentem, amikor megkaptam a gyanús kinézetű, méteres, csúszós, nyálkás tésztával, és egy kis hájas, porcos, ízetlen husikával megrakott, valami fura lével teletöltött tányért. Na mondom, ennyit a bizalomról. Mivel a tésztával nem boldogultam (bár jókorákat cuppant az arcomon :) ), a husit meg valamiért nem kívántam, hálát adtam, hogy közel van a Mc Donald's.

Ma délelőtt végre sikerült elintéznem a vízumom, és kipróbáltam a sulimenzát is. Ez azért előnyös, mert egyrészt a legdrágább kaják is 200 ft-ba kerülnek, másrészt látod, amit enni fogsz. Most pedig kitalálom, hová szeretnék utazgatni jövő héten, mert lesz egy hét szünetem a Kínai Népköztársaság 59. szülinapja alkalmából.