Fontos javítandóval kezdeném mai pár soros beszámolóm: A varázslatos Kína-hívó nem 0084 (ahogy tegnap írtam), hanem 0086!!! A hibára oly egyszerű okból kifolyólag jöttem rá, hogy eltelt egy nap, és egyetlen külföldi blogolvasó rajongóm se zaklatott.
Ma még ezen kívül elég sokmindenre rájöttem. Például, hogy kik laknak az úgynevezett Guest's House-ban, közvetlenül a koleszom mellett, és hogy miért őrzik éber őrök állandóan az épületet. Szerencsém volt ugyanis megpillantani, amint egy talpig selyembe öltözött núbiai herceg kinézetű núbiai herceg félszeg mosollyal, egy aktatáskával és a sofőrjével bepattan a ház előtt álló gyönyörűségességes BMW-jébe, majd sebesen tovaszáguldanak. Na ő biztos nem azzal az ösztöndíjjal érkezett, mint én.
Amúgy nagyon komolyan veszik a biztonsági szolgálatot Kínában. Tegnap láttam, hogyan szállítottak pénzt egy bankból. A páncélozott kocsi szorosan a bejárathoz áll, a 6-8 (gondolom csőre töltött) gépfegyverrel felfegyverzett katona körbeállja, és minden gyalogost elterel a kocsi 4-5 méteres közeléből, ki az autós úttestre. Kicsit félelmetes volt. Eszembe jutott, hogy most kéne eljátszani azt, amit Rami, a középiskolai osztálytársam csinált Esztergomban, a bazilika előtt. (gondolom, csajok, biztos emlékeztek rá :D )
Arra is rájöttem, hogy miért esznek ezek pálcikával. Ma ugyanis azt hiszem, olyan vacsorát kaptam, amit kedves Márk kollegám csak "földimogyorópörköltnek" hív Nanjingban (javíts ki, ha tévednék). Kacsát akartam, és nem tudom, hogy sikerült ezt kapnom. Bár a kínai étlapokon sohase az van írva, amit kapsz, szóval mindig tartogat izgalmakat a rendelés. :) Tehát ebben a hússal nem bővelkedő, ellenben 30% csípős pirospaprikából, 30% párolt sárgarépából és egyéb illatos gyökérféléből, 30% rizsből és 10% (szerintem főtt) mogyoróból álló csodából kellett kiválogatnom az ehető részeket. A vicces az, hogy ha bemegyek a kedvenc éttermembe, (szerintem utasításba van adva) mindig kanalat kapok, nem mintha nem bírnék elboldogulni a pálcikával. Úgyhogy most kérnem kellett a művelethez pálcikát, és a kedves pincérek nagyon boldogok voltak, hogy végre magaménak érzem a keleti kultúrát. Közben meg csak a kaja volt pocsék.
Ma suli után (amúgy egyre ügyesebb vagyok ám a kínai órákon, villogok is gyakran, hogy mennyi írásjegyet tudok, és tényleg többet sikerül elolvasni, mint a koreaiaknak és japánoknak, akik ráadásul ezeket is használják :) ) tehát ma suli után török barátnőmmel újra nyakunkba vettük a kampuszt, és megkerestük a legjobb kávézót óriási szabadidőnk eltöltése céljából. Ebben az eldugott kis kocsmában (vagy minek nevezzem??) hol latin, hol a magyar mulatósnak megfelelő kínai zene szólt, igazán hangulatos kis hely. Megkóstoltuk a hely specialitását is, amit nemes egyszerűséggel csak Nagy Fal bornak hívnak. Háát találtunk benne némi kivetnivalót, úgyhogy szinte érintetlenül adtuk vissza a poharakat.
Még annyi mindent tudnék írni, de nagyon fáradt vagyok, ma meg 8-kor suli. (vagyis hajnali 2-kor). Úgyhogy talán holnap...
3 megjegyzés:
Hello Renibaba!
örömmel hallom, hogy a földimogyóró pöri ellenére többnyire nem maradsz éhen. Mi kínaink (ha lehetséges) egyre jobban visszafejlődik... Van már szobatársad? Jó hallani, hogy sok új pajtit szereztél.
Szia!
Mivel engedélyt kaptam a kérdezésre... ;)
Kezdjük egy könnyű kérdéssel. :P
Mi volt a baja a csodálatos nevű kínai bornak?
Ádám
Zsuzsikám! Hajj, a kajákat hagyjuk. Ma nagyot csalódtam. Ilyen disznópörinek tűnt a neve alapján, de egy rakás tészta volt (nyúlt,csúszott, sehogy se boldogultam vele), meg egy kis lé. Még jó, hogy közel a McDonalds. :) Nincs még szobatársam, és úgy tűnik, nem is lesz. Sok ismerősöm van, aki hasonló cipőben jár, de ők tökre örülnek neki. Úgyhogy én is belenyugszom. :)
Ádám: egyszerűen ihatatlan volt. Még a mi hazai kis tablettásunk is jobb. :)
Megjegyzés küldése