Mivel egyesek szerint, ha rajtam múlna, egy hétig sem jelentkeznék, a további szemrehányások (imádom ezt a szót:) ) elkerülése végett gyorsan firkantok pár sort töretlen látogatottságú sikerblogomba.
A múlt hét is viszonylag átlagos volt, azt a cseppet sem elhanyagolható tényt is figyelembe véve, hogy Vikinek megszületett az unokahúga. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy alig vártuk már a hétvégét, hogy újra felverjük szokásos péntek esti bágyadtságából a salsabár környékét. Az eredetileg egymást taposó lelkes tömeg, akik mind velünk akartak ünnepelni aznap este, azonban hipp-hopp leredukálódott két főre. Ettől eltekintve remekül szórakoztunk, viccesebbnél viccesebb alakokkal ismerkedtünk meg. A szombat pedig magától értetődően szépítő alvással telt (H-P: összesen 22 órát aludtam), majd az elmaradhatatlan újságolvasás lecke megírásával.
Nőnap alkalmából a 798-ba látogattunk el egy igen kellemes -még a múlt szombati menzabulin összeszedett- úriember társaságában. A 798 amúgy egy 2329821649 éves gyárépület, aminek egyik része -cseppet sem bíztató módon- még ma is működik. A másik felét művésznek mondott, szerintem viszont lelkükben gyermeteg, infantilis, morbid vagy/és perverz lények vették birtokukba. Sok érdekes dolgot láttunk (képek hamarosan iwiwen), aztán hotpotot ettünk egy nagyon elegáns helyen, majd a még mindig csodálatosan szikrázó tavaszi napsütésben hazavánszorogtunk folytatni az imádott újságolvasás leckét, ami egészen ma reggel 7-ig tartott.
Viszont szerdára újra ez a feladat, amitől már előre rettegek, főleg, hogy elő is kell adnom. Úgyhogy inkább repülök Nórikával Brazíliába kávéjátszóházat nyitni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése