juhéjj :-)

Egy felejthetetlen téli szünet után, szombat hajnalban ismét landolt a gépem a pekingi reptéren, épségben... Talán a magyar pilótánkba vetett bizalom semlegesítette a péntektizenhárom és a nem éppen kellemes széllökések baljós hangulatát, de az is lehet, hogy csak meg volt írva :-), a lényeg, hogy már pirkadatkor békésen alukáltam kedvenc porszagú koleszszobámban. Úgyhogy még néhány órát váratott magára a felismerés, hogy a világ teljesen a feje tetejére állt, amíg távol voltam.

Az első ledöbbenés a suli kisszupermarketjében ért, ahol csodálatos ciklámen és neonsárga lufik hirdették a Valentin-napi promóciókat, továbbá minden lány rózsákkal mászkált és visítozott. Mondjuk ez utóbbi normál hétköznapokon is jellemző. Azután én is megkaptam életem első gyönyörű kínai sms-ét legújabb sármőr hódolómtól :-D, Lancetől, ami igen mélyen érintett... Lance-ről annyit érdemes tudni, hogy papíron ő a személyi edzőm a fitneszteremben, és mióta megismerkedtünk, nem csak a kínai nevét, de - legnagyobb fájdalmamra, mert szörnyen beszél angulul - magát a nyelvet sem hajlandó a jelenlétemben használni. Újabban pedig mondvacsinált indokokkal egyre többször zaklat telefonon. Csak aztán nehogy Huang-sorsra jusson. :-)

A következő ledöbbenés a koleszaulában ért, ugyanis a portásleány közölte velem, hogy hamarosan megérkezik a várva-várt újdonsült koreai szobatársam. Szóval most orosz barátnőmmel, Vikivel szédületes tervezgetésbe kezdtünk, miként lehetnénk végszükség esetén lakótársak.

A Valentin-nap és a leendő szobatárs okozta sokk leküzdésére még aznap este gyorsan össze is szerveztük a régi kis csoportunkat, hogy bemutassam nekik a fantasztikus salsabárt. Egész jól tűrték, bár a Valentin-nap (és a béna hastáncosok) itt is jelentőset rontottak a programon. Továbbá az egyik -cseppet ittas- belga kollégám állandóan összekevert két szót: a "házasodni"-t és a "táncolni"-t, amiből szintén mókás félreértések adódtak, de a szerelmesek napjába ez is belefért. :-)

Vasárnap nem sok izgalmas történt. De mégis. Spinningórára menet bekövetkezett az, amit talán minden gondom közül a legnehezebb lesz feldolgoznom... Kereket oldott a biciklim... (bár sziporkázok, azért fáj...) Magától értetődő volt, hogy fitnesz után csokiba ölöm bánatom. Így nagy teaestet tartottunk, és az egész multikulti csapat nevében kijelenthetem: Anyukám, imádtuk a zserbót!! :-)

Mivel még nagyon nem sikerült átállnom pekingi időre, majd 5 órát forgolódtam az ágyban, mire végre sikerült elaludnom. Pedig a cseppet sem gördülékeny regisztráció napjára nem ártott volna kipihenten ébredni. Végül az eredmény, amiért egy ország izgult: igen, sikerült, regisztráltam, sőőt, a kiemelkedő vizsgaeredményem miatt ugrottam is egy csoportot. Úgyhogy mától tényleg tanulok. Na. Megyek is. :-)